5.~Az ismerős ismeretlen

Kopogásra ébredtem, majd az ajtó nyílt és Maura lépett be rajta. Elmondta a mai feladatomat, ami nem más mint Mack-kel gyakorolni a matekot. Ez könnyű feladatnak bizonyult, hiszen csak az összeadást és kivonást kell gyakorolnia. Miután Maura magamra hagyott, már nem bírtam visszaaludni, ezért felkeltem, és miközben beszéltem pár szót telefonon Ashley-vel, felöltöztem. Ezután lementem a konyhába, ahol finom reggeli várt. Miután megterítettem az asztalt két főre, felkeltettem Mackenzie-t, aki még javában aludt. Miután felöltözött,  együtt mentünk le reggelizni. Evés után Mackenzie a nappaliba sietett és bekapcsolta kedvenc meséjét. Miután elmosogattam a tányérokat, én is csatlakoztam hozzá.
-Hé Mack! Anyukád azt mondta, hogy ma gyakorolnunk kell egy kis matekot.-mondtam mosolyogva. Ezt a gesztust nem kaptam vissza Mackenzie-től, sőt egy grimaszt vágott, 'ne már' kíséretében. Bedurcizott és nem szólt hozzám, bármit is csináltam. Végül meguntam ezt a játékot, felkaptam a kanapéról, és felrohantam vele az emeletre. Ezt láthatóan élvezte, mert útközben nevetgélt és sikítozott. Ledobtam az ágyra, ami a rugónak köszönhetően tovább dobta a földre, ami már nem volt se rugós, se puha. Mack nevetés közepette simogatta meg megsérült hátsófelét. Sziszegve kértem bocsánatot a landolás miatt, és felhúztam a földről. Ezután ösztönözni próbáltam volna a számolásra, de a szőke loboncú kislány makacsul rázta a fejét próbálkozásaimra. Megrökönyödve ültem le az ágyra és arcomat a kezembe temettem. Mikor kezeimet elvettem szemeim elől, Mack-re néztem, aki egy füzetet nézegetett. Már azt hittem, hogy mégis nekiállt a számolgatásnak, ezért mögé lopakodtam és belenéztem a füzetbe. Fényképek voltak benne, a család három tagjáról és egy ismerős arcú, szőke fiúról. Ahogy rákérdeztem, hogy ki ő, azonnal becsapta a kis könyvecskét és eldugta azt, a fiókjába. A feltett kérdésemre nem jött válasz, de előkerült egy bizonyos matek könyv, amiben lévő feladatokba Mackenzie nagyon belemerült. Nem tudtam, hogy végül mi volt az a dolog ami rávette erre a tettre, de nagyon örültem neki. A kíváncsiság nagyon fellendült bennem a könyvecske iránt. Vajon miért rejtette el olyan gyorsan? 

Körbe-körbe sétáltam a szobában, és nézelődtem. Megláttam egy képet, amin Mack és az az ismerős szőke hajú fiú szerepelt. Erősen törtem a fejem, hogy honnan lehet nekem ismerős, de nem jutott eszembe, így muszály volt megkérdeznem. 

-Mackenzie! Ki ez a fiú? Olyan ismerős...-töprengtem. 

-Ömm..senki.-gyorsan elkapta a fejét és tovább irkált a füzetében. Nem feszegettem tovább a témát, mert láttam rajta, hogy erről nem akar beszélni. Visszaraktam a képet a helyére, és Mack mellé léptem, aki szorgalmasan oldotta meg a matematika példákat. Végül leültem mellé és segítettem neki. A délelőtt folyamán sokat számoltunk, aminek következtében, eléggé elfáradtunk. Mivel egészen eltelt a délelőtt, lementünk a konyhába. Egy kis cetlit találtam az asztalon, amire azt írta Maura, hogy menjünk el ebédelni, egy étterembe, mivel nem volt ideje ennivalót készíteni.
-Úgy látszik, hogy étterembe megyünk.-fordultam Mack felé.
-Szuper!-ugrott egy nagyot.-Gyere, öltözzünk át!-fogta meg a kezem, és a szobája felé húzott. Kedvenc mintás ruhácskáját vette ki a szekrényből, amit gyorsan fel is vett. Én viszont gondba voltam, hogy mit vegyek fel. Végül Mackenzie segítségével egy elegáns fodros felsőre esett a választásunk, egy fekete farmerral. Szép lassan elindultunk, Mack irányításával, az étterem felé. Negyed óra múlva már az étterem egyik asztalánál ültünk. Mindketten milánóit kértünk, amit nem bántunk meg, hiszen finom volt. Mackenzie még kikönyörgött egy süteményt tőlem, majd haza felé vettük az irányt. Otthon egy kis tv nézés után játszani kezdtünk. A nagy barbizásunkat egy váratlan csengetés zavarta meg. Felpattantam a földről és ajtót nyitottam. Az az ismerős, szőke hajú fiú állt két bőrönddel az ajtóban, aki a képen is Mackenzie szobájában.
-Hát te ki vagy?-húzta fel a szemöldökét, miközben arrébb lökött az ajtóból, és bement a nappaliba.
-Inkább...te ki vagy?-becsaptam az ajtót, és utána siettem.
-Te tényleg nem tudod, hogy ki vagyok?-döbbent le. Kérdően néztem rá, majd folytatta.-Niall Horan...a One Direction-ból.

Kedves olvasóim!
Sajnálom, hogy megint sokat késtem, és hogy elég rövid lett ez a rész. Nagyon sok dolgom van, ami miatt nincs túl sok szabad időm, alig jutok a géphez, főleg telefonról írom a részeket. Remélem meg bocsájtjátok ezt nekem, és tovább fogjátok követni a blogom. 
Kitartást a holnaphoz mindenkinek!

Dorothy

4.~A megmentő

-Hova sietsz kislány? Ne menj sehova.-erősen megfogta a kezem, és nem is akarta elengedni. Nagyon megijedtem, pulzusom az egekbe szökött.
-Nézz rám.-megpróbálta maga felé fordítani a fejem, de nem engedelmeskedtem neki.
-Hagyjon már békén! Mit akar? Bármennyit fizetek, csak hagyjon békén!-könyörögtem. Nagyon féltem, hogy mit akar
-Nem kell a pénzed. Nekem csak te kellesz.-mondta pervezen. Ekkor egy szőke fiú jelent meg, a pasas mögött.
-Hagyd őt békén!-kiáltotta az ismeretlen fiú.
-Mert mi lesz ha nem? Nem tán megütsz?-nevetett, miközben még mindig teljes erőből szorította a kezem. A férfi hátranézett a szőke fiúra, aki abban a pillanatban bevert neki egy óriásit. A pasi a földön landolt, én pedig felpattantam a padról, felkaptam Mackenzie-t a homokozóból, és vele együtt rohanni kezdtem haza felé. Mikor már elég messze jártunk a játszótértől, megálltam és leraktam Mack-et.
-Mi a baj? Miért jöttünk már is el?-nézett a szemembe értetlenül.
-Erről most ne beszéljünk jó? Volt egy kis incidens...-nyeltem nagyot. Kirázott a hideg ahogy rágondoltam, hogy mit tett volna velem, ha nem jön az a fiú...
-Hé! Jól vagy?-futott felénk lihegve a megmentőm.
-Már jól. Nagyon szépen köszönöm. Nem tudom, hogy mi lett volna velem nélküled.-hirtelen megöleltem őt, amin nem csak ő lepődött meg, hanem én is.
-Szívesen.-villantotta meg édes mosolyát. Hazáig kísért minket, majd miután beküldtem Mackenzie-t a házba, kinn maradtam vele beszélgetni kicsit.
-Még egyszer köszönöm.-mondtam hálásan.
-Nincs mit. Esetleg ha lenne kedved...akkor találkozhatnánk még valamikor.-pirult el.
-Persze.-mosolyodtam el. Miután telefonszámot cseréltünk, elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Mack a tv előtt ült, és az abból szóló dalocskát énekelte. Mikor meglátta, hogy őt hallgatom, egyből abbahagyta az éneklést, és arca kipirult.
-Igazán szépen énekeltél.-dicsértem meg, ami nagyon jól esett neki.
-Együnk valamit te énekesnő?-kérdeztem mosolyogva, mire válaszul csak bólintott. Felhúztam a földről, és a konyhába mentünk.
-Szereted a tejbegrízt?
-Imádom.-villantott teljes fogsoros mosolyt. 

-Ha segítesz, akkor csinálunk. Oké?-borzoltam meg feje búbját.

-Jó.-kiáltotta, majd hozzákezdtünk a sütéshez-főzéshez...és egy kis kajacsatához.

Kakaóporos, cukros és lisztes lett mindenünk, de végül összehoztunk egy ehető, tejbegríz féleséget, amit egy perc alatt megettünk. Ezután megfürdettem Mackenzie-t, majd amíg ő nézte Csingiling történetét, én is letusoltam és hajat mostam. Mire végeztem, addigra Mack álomba merült. Szépen betakargattam, majd távoztam a szobájából, és bementem az enyémbe, ahol a telefonom hangosan zenélt. A képernyőn csak egy ismeretlen név állt: Nathan. Bizonytalanul, de elhúztam a zöld ikont, amivel fogadtam a hívást.

-Szia, Jessica. Én vagyok az, Nathan.-szólt bele kedvesen. Ahogy meghallottam a hangját, felismertem, hogy ő a megmentőm.

-Szia Nathan. Mi újság?-mosolyodtam el.

-Hát, azon gondolkoztam, hogy eljönnél-e velem esetleg valahova..?

-Ömm..az a helyzet, hogy csak akkor mehetek, ha viszem Mackenzie-t is, tudod, aki ott volt velem a játszótéren. Babysitter vagyok és rá kell vigyáznom.-magyaráztam.

-Az nem gond. Például holnap után ráérnél? Sétálhatnánk egyet a parkban.-ajánlotta fel.

-Rendben. Akkor ott találkozzunk, mondjuk 3-kor.

-Megbeszéltük. Akkor szia.-köszönt el. Én is így tettem, majd kinyomtam hívást. Előkerestem a laptopomat, majd miután bekapcsolt, bejelentkeztem Skypera, remélve, hogy elérhető állapotban találom a barátnőmet. Mázlim volt, ugyanis zöld jelet fedeztem fel a neve mellett. Egyből a hívás gombra kattintottam. Nem kellett sokat várnom, Ash gyorsan elfogadta a hívást, és már a laptopomon láttam vigyorgós arcát. Elmeséltem neki az egész napomat, a játszóteres incidenstől, a főzésig. Ezután ő is elregélte, a napját, reggeltől estig. Késő estig húzódott el a beszélgetésünk, amit végül az álmosságom vetett véget. Gyorsan kikapcsoltam a laptopomat, és bebújtam a jó meleg ágyamba, ahol pár perc múlva elnyomott az álom.

Sziasztok!
Tudom, hogy ez a rész elég rövid lett, de a következőt megpróbálom hosszabbra! Köszönöm ez első díjamat, a feliratkozásokat és a kommenteket! 
Ui.: Csatlakozzatok az Fb. csoportba: https://www.facebook.com/groups/414320735362843/

Dorothy

3.~Költözés

-Ömm..az a helyzet, hogy holnap oda fogok költözni.-őszintén szólva féltem, hogy mit fog hozzá szólni, de először semmit nem mondott.
-Most ugye csak viccelsz?-ráncolta meg a homlokát.
-Nem. Muszáj odaköltöznöm, mert nem taxizhatok minden nap oda-vissza. Több mint 3 óra egy út.
-De nem hagyhatsz itt egyedül!-könyörgött. Ash nem akart belenyugodni abba, hogy "itt hagyom" ezért jó pár órába telt, míg belenyugodott. Komolyan mondom, hogy rosszabb mint egy kisgyerek...
Bementem a szobámba, és elkezdtem összepakolni. Csak a legfontosabb dolgokat raktam el, de így is alig volt elég  2 bőrönd. Ezután a pizsimmel és egy törölközővel bandukoltam be a fürdőbe. Miután levetettem ruháim, beléptem a kádba, és lassan engedtem magamra a forró vizet. Csak úgy égette a bőröm, de nagyon jól esett egy ilyen nap után. Fürdés után visszamentem a szobámba, bevetettem magam az ágyba, és szép lassan az álom lecsukta a szemem. 

Reggel Ash ébresztett fel. Egyből ki is keltem az ágyból, és készülődni kezdtem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd egy köntösben indultam ruhát keresni. Ez kicsit több időbe telt mint gondoltam volna, de végül egy sima csőfarmert vettem fel egy brit zászlós, bővebb fazonú pólóval, rá pedig egy farmer dzsekit húztam. Ezután megreggeliztem, és indulni készültem. Kicipeltem a szobámból a 2 bőröndömet, és az ajtó elé tettem őket. Elbúcsúztam a barátnőmtől, aki kicsit meg is könnyezett. Egy utolsó ölelés után kimentem az utcán váró taxihoz. A 2 bőröndöt a sofőr berakta hátulra, majd indulhattunk is. A drága sofőr bácsi szerintem hallás károsult lehetett, amilyen hangosan hallgatta a zenét, ráadásul nem is akármilyet. Egész úton operát hallgattunk. Már az utolsó 1 órában nagyon sajgott a fejem ettől a zenétől, azt hittem megőrülök. De végül kibírtam. Ahogy leparkolt a sofőr, én egyből kiugrottam a kocsiból, kifizettem az utat, majd a 2 bőröndöm társaságában kopogtam be a házba. Mint ahogy tegnap, ma is Mackenzie nyitott ajtót. Ahogy beléptem az ajtón, egy finom illat csapta meg az orrom, amitől meg is éheztem. 

A család kedvesen köszöntött, és megmutatták a szobámat, ami az emeleten van, Mackenzie-ével szemben. Az enyém bézs színben pompázik, és még saját fürdőszoba is van hozzá. Beraktam a 2 bőröndömet az új szobámba, majd lementem a nappaliba. Épp akkor vette ki Maura a sütőből a pizzát, amit gyorsan el is fogyasztottunk. Utána családi beszélgetés vette kezdetét. Olyan, amiben nekem még nekem nem volt részem, ugyanis az én szüleim soha nem szerettek velem beszélgetni. Még akkor sem, ha szükségem lett volna rá, egy-egy nehéz nap után. Alig mutattak felém bármi féle kötődést, szeretetet. Amióta Londonban lakom, még egyszer sem hívtak fel, és ha nem is mutatom ki, de belülről ez iszonyatosan fáj...

Viszont ebben a családban érezni lehetett, mindazt amit az enyémben nem, és úgy érzem, hogy az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, esetleg években több szeretetet és törődést fogok kapni, mint az egész eddigi életemben.
Estébe nyúlóan beszélgettünk, míg Mack ki nem dőlt. És meg is kaptam az első bébiszitter feladatomat. Felvittem Mackenzie-t a szobájába, majd egy gyors mosakodás és fogmosás után bebújtattam az ágyba.
-Légyszi olvasol nekem egy mesét?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Persze. Melyiket szeretnéd?-kérdeztem mosolyogva. 

-Azt.-mutatott ici-pici ujjával egy macskás könyvre. Levettem a polcról és fellapoztam. Mire elolvastam az első oldalt, már el is aludt. Szép lassan felálltam az ágyáról, majd leraktam a könyvet, és hang nélkül távoztam. Átmentem a saját, újdonsült szobámba, és elkezdtem kipakolni a cuccaimat. Pakolás közben ismerkedtem és nézelődtem is, ezért elég lassan haladtam. Nagyon benne voltam a gondolataim és a pakolás közepében, amit a telefonom dalolása szakított félbe. Barátnőm mosolygós képe jelent meg a képernyőn.
-Szia.-köszöntem bele a telefonba 1000 wattos mosollyal. 

-Szia! Na mi újság? Mesélj el mindent!-hadart izgatottan.
-Nincsen semmi különös, jót beszélgettem a családdal, majd mesét olvastam Mackenzie-nek, most meg épp pakolok az új szobámba.-meséltem. Ashley nagyon izgatott lett az új szobámmal kapcsolatban, el kellett neki mesélnem, hogy hogy néz ki a szobám, minden egyes négyzetcentije. A beszélgetés jó hosszúra sikeredett, ezért úgy öntöttem, hogy most félbe hagyom a pakolást, és egy gyors fürdés után aludni megyek. 

-Jessica! Kelj már fel! Vigyél el játszótérre légyszi!-könyörgött Mack.
-Mindjárt.-nyöszörögtem hulla fáradtan. Végül addig ugrált és kiabált Mackenzie, hogy kiugrottam az ágyamból és engedelmeskedtem neki. Gyorsan én is és ő is felöltözött, majd lementünk reggelizni, és ezután elvittem a játszótérre. Útközben elmesélte, kivel és mit szokott játszani a játszótéren. Elég közel volt, ezért hamar odaértünk, ahol Mack már egyből rohant a barátnőihez. Én leültem egy padra, és csak néztem ki a fejemből. Nem sokkal később egy részeg, pia szagú férfi ült mellém. Egyre közelebb csúszott, amitől már kezdtem frászt kapni. Felálltam a padról, de megfogta a csuklóm és vissza rántott a padra.
-Hova sietsz kislány? Ne menj sehova.-erősen megfogta a kezem, és nem is akarta elengedni. Nagyon megijedtem, pulzusom az egekbe szökött...

Sziasztok! Tudom, hogy az ígértem, hogy előző héten hozom az új részt, de így a félév és a felvételi előtt nagyon bele kellett húznom a tanulásba. Ez most nem lett olyan izgalmas rész, és elég rövidre sikeredett, de remélem tetszett, és ne haragudjatok a késés miatt...
Annak meg, aki írt szombaton felvételit, remélem jól sikerült :)
Kommentet, avagy pipát hagyjatok magatok után, és új feliratkozókat is szívesen fogadok! ;)
Szép estét kívánok nektek! 

Dorothy

2.~"Mégis..."

-Nem vettek fel.-mondtam. Kezdett elhomályosodni látásom a szememben gyülekező könnyek miatt. Tényleg azt hittem, hogy fel fognak venni, mert úgy éreztem, hogy Maura és Mackenzie is megkedvelt. Hát úgy látszik tévedtem. Erőt vettem magamon, és letöröltem a könnyeim, majd megöleltem, a rég ölelésre váró barátnőmet.
-Tartunk ma egy csajos napot?-villanyozódott fel. Nekem is tettszett az ötlet.
-Jó ötlet.-villantottam nagyt.
-Oké. Akkor te válassz filmet én addig csinálok valami kaját.-osztotta ki a feladatokat. A TV-hez mentem, ami aló kivettem egy nagy, poros dobozt. Mint a filmekben a könyvekről, úgy fújtam le róla a sok-sok por, amitől trüszkölni kezdtem.
-Mit csináltál Jessie?-nevetett a konyhából Ashley.
-Lefújtam a port a filmes dobozról.-kiabáltam két köhögés között. Nevetés volt a válasz Ashey-től. Én kinyitottam a dobozt, amiben szépen sorakoztak a DVD-k. 5 szimpatikusnak tűnő filmet választottam ki, amit az asztalra pakoltam. Közben megérkezett a kaja is, Ashley jóvoltából. Mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, még be is takarództunk, mikor rájöttünk, hogy nem raktuk be a DVD-t. Egy kis ideig veszekedtünk azon, hogy ki álljon fel, és rakja be, majd egy kő-papír-olló menet után nekem kellett felkelnem. Gyorsan beraktam az első kiválasztott DVD-t, ami a Holiday nevet viselte. Egy fél óra múlva rájöttük, hogy ezt a filmet már mindketten láttuk. Aztán végül nem néztük végig, beraktunk egy másikat. A csajos napunk nem tartott valami sokáig, ugyanis még a film vége előtt, mindkettőnk szemét álom csukta le.
Másnap a kanepén ébredtem fel, ahol a barátnőm még békésen szunyókált. Egy kisebb nyújtózás után felkeltem és a konyhába igyekeztem. Ennivaló után kutattam, de nem találtam ínyemre valót. Hezitáltam egy kicsit, majd arra a döntésre jutottam, hogy el kell mennem boltba, ha nem akarok éhen halni. Becsoszogtam szobámba és felvettem egy kényelmes ruhát, majd útnak indultam. Ahogy kiléptem a friss levegőre, hideg fuvallat csapta meg az arcom. Az égen fekete felhők gyülekeztek, fújt a szél. Nemsokára esni fog. Az idő miatt úgy döntöttem, hogy csak az utcánkban lévő kisboltot "látogatom meg". Mivel otthon szinte semmi ennivalónk nem volt, ezért eléggé ki is fosztottam. Alig bírtam haza vinni a sok cuccot, de szerencsére megúsztam eső nélkül a bevásárlást. Otthon kipakoltam a megvásárolt dolgokat és neki kezdtem egy kis rántotta készítésének. Ugyan a konyhát majdnem felgyújtottam, de végül sikeren elkészült a rántotta és a konyhánk is épségben megúszta.  Megterítettem az asztalt, majd felkeltettem Ashleyt. Álmosan, de mosolyogva csoszogott az asztalhoz, amit már szépen megterítettem. Evés közben jót beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy a tegnapi -második- film tartalmára egyikőnk se emlékszik. Ezen jót kacagtunk. Nevetésünket a telefonom zenebonája zavarta meg. Jókedvűen vettem fel a telefonom.
-Halló?-kérdeztem mosolyogva.
-Szia Jessica, Maura vagyok. Jó hírem van számodra. Mégis felveszünk, mert visszamondta az ismerősünk.-Nagyon meglepett a hír, egyáltalán nem számítottam rá.
-Komolyan? De jó. Köszönöm!-hálálkodtam.
-Mikor tudnál kezdeni?
-Akár már ma is. Csak kb. olyan 3 órás az út odáig.

-Rendben. Akkor eltudnál ma jönni? 

-Persze. Nemsokára indulok is. Még egyszer köszönöm.

-Nincs mit. Akkor a részleteket majd itt, nálunk megbeszéljük. Jó utat. Szia.-Én is elköszöntem majd kinyomtam a hívást.

-Mégis felvettek!-újságoltam a hírt, nagy mosollyal az arcomon.

-De jó!-ugrott a nyakamba Ashley. Ezután gyorsan átöltöztem és hívtam egy taxit, ami pár percen belül meg is érkezett. Ahogy kiléptem az ajtón, már éreztem, hogy csepereg az eső. Miközben az ablakon lefelé száguldó eső  cseppeket követtem a szememmel, sok mindenen gondolkoztam. Csak úgy mindenen. Annyira elvoltam merülve gondolataim tengerében, hogy észre se vettem, hogy megérkeztünk. Mackenzie nyitott ajtót, aki egy öleléssel üdvözölt. Nagyon aranyos volt pöttyös nadrágjában, amin rózsaszín kis szoknyát viselt. Szőke hullámos haja két copfba volt felkötve. Becsukta utánam az ajtót, majd beszökkent a nappaliba. Üdvözöltem Maurát is, majd leültem Mackenzie mellé. Kicsivel később Maura egy egész tálnyi sütit hozott be. Ő is leült, majd beszélgetni kezdtünk. Elmondta a tudni valókat Mack-kel kapcsolatban, majd eszembe jutott egy fontos dolog.

-Tudod, mivel messze lakom, ezért beköltöznék Londonba.Nem tudnál ajánlani valami olcsó lakást esetleg?

-Hát mi úgy gondoltuk, hogy ideköltözhetnél. Van egy vendég szobánk fent az emeleten Mack szobájával szemben. Ha szeretnél, mi nagyon szívesen befogadunk.-mosolygott kedvesen. Nagyon jól esett, ez az ajánlat, persze egyből el is fogadtam. Éppen indulni készültem, mikor hazaért Mackenzie papája, akivel még nem is találkoztam. Bemutatkoztunk, a neve Bobby, kedves embernek tűnik. Készülni kezdtem, mert azt beszéltük meg, hogy haza megyek, összeszedem a cuccaimat, és holnap be is fogok költözni. Viszont nagyon nem volt kedvem megint több óra hosszát kocsiban üldögélni, de muszáj valahogy hazajutnom.

Délután 5 óra körül értem haza, barátnőm épp a konyhában sürgött-forgott. Ritka pillanat... Pár perc múlva muffin került ki a sütőből, amit egyből meg is támadtam.

-Na mi újság?-ült le mellém az étkezőasztalhoz. Kicsit féltem, hogy ki fog borulni, de kénytelen voltam elmondani neki az igazat.

-Ömm..az a helyzet, hogy holnap oda fogok költözni.-őszintén szólva, féltem, hogy mit fog szólni hozzá, de először semmit nem mondott.

Sziasztok! Tudom rengeteget késtem ezzel a résszel, de remélem, hogy tettszett. Pipákat és kommenteket szívesen fogadok! Megpróbálok sietni a következő résszel! 

További szép napot nektek, kitartást a sulihoz! 

Dorothy 

1.~Egy újabb csalódás

A telefonom eszeveszett zörgésére ébredtem, és miután "lezörögte" magát a éjjeliszekrényemről a földön landolt. Lehajoltam érte és anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki az, felvettem.

-Halló?-szóltam bele álmos hanggal. Fogalmam se volt, hogy ki kereshet ilyen korán.

-Jessica Lawson?-kérdezte a vonal túlsó végéről egy női hang.

-Igen.-válaszoltam. 

-A babysitter munkáról lenne szó. El tudna jönni hozzánk egy állásinterjúra?-Az álmosság kiment a szememből, helyette izgalom lépett fel a testemben.
-Persze. Mikor?
-Holnap 2-kor megfelelne?-kérdezte. Gyorsan átgondoltam, hogy van-e programom, aztán eszembe jutott, hogy nekem mostanában semmi dolgom sincs úgyhogy nem kérdéses, hogy ráérek-e.
-Igen. Hova menjek?-Ha jól emlékszem, akkor ez az a munka ami Londonban van. Nem a legjobb hely, mert én elég messze lakom Londontól, de egyértelmű, hogy ez nem lenne gond, megoldanám valahogyan.
A sejtésem beigazolódott, tényleg ez a fővárosi munka. A hívás végeztével felpattantam az ágyról és a telefonom pedig vissza dobtam az ágyra. A ruhásszekrényemhez siettem és kivettem belőle egy farmer-póló összeállítást. Majd felvettem a cipőm és Ashley munkahelye felé vettem az irányt. A barátnőm nem számított a látogatásomra.
-Hát téged mi szél hozott erre felé?-kérdezte miközben öleléssel üdvözölt.
-Képzeld, hogy holnap állásinterjúra megyek.-mondtam. Először örült a hírnek, de miután elmondtam a helyszínt, már kevésbé lelkendezett..
-Ne már! Ugye nem fogsz Londonba költözni? Ne hagyj itt!-hisztizett Ashley.
-Nem tudom megígérni, hogy nem fogok Londonba költözni... De tartani fogjuk a kapcsolatot.-biztosítottam.  Egy kis ideig még nyugtatnom kellett Ashleyt, aztán haza indultam. Egy kis kitérőt tettem útközben, de így is viszonylag hamar haza értem, és miután lerúgtam magamról a cipőmet, levágtam magam a kanapéra, és a nap hátralevő részét TV-zéssel töltöttem.

 Másnap magamtól felébredtem. Egy kicsit még fetrengtem az ágyban, közben mindenfélén agyaltam. Vajon fiúra vagy lányra kell majd vigyáznom? És vajon hány éves lesz? Nyugodt vagy hiperaktív természetű lesz? Ezek, és még hasonló kérdések kavarogtak a fejemben.
Egy kis idő elteltével abbahagytam az agyalást és a szekrényemhez csoszogtam a mackós mamuszomban. Kivettem egy állásinterjúhoz való ruhát, majd fel is vettem magamra. Ezután Ashley szobájába mentem, hogy felketsem őt.
-Ashley! Kelj fel!-ugráltam az ágyon.
-Hagyjál már! Minek keljek fel? Nem megyek ma dolgozni.-mondta álmos fejjel. Leugrottam az ágyról és kérdőre vontam.
-Miért nem mész te dolgozni?
-Mert azt mondta a főnököm, hogy ne menjek. Most már hagysz végre aludni?-kérte, szinte már könyörögve.
-Ne már. Attól még felkelhetsz.-Nem válaszolt a kijelentésemre, ezért végül engedelmeskedtem, és kislisszantam az ajtón.
Ezután készülődni kezdtem, mert ha oda akarok érni 2-re, akkor körülbelül 1 óra múlva indulnom kell.. Raktam egy laza sminket, hajamat kivasaltam, és már kész is voltam. Elköszöntem a drágalátos, álmos barátnőmtől, majd hívtam egy taxit. Pár perc múlva meg is érkezett a házunk elé, és elindultunk London felé. A mellettünk elsuhanó házakat és fákat követtem a szememmel, miközben a kedvenc zenéimet hallgattam.
A 3 órás út elég lassan telt, majdnem el is aludtam. A taxis egy takaros kis házhoz vitt, ahol kiszálltam. Nagy levegőt vettem és becsöngettem. Egy szőke, rövid hajú nő nyitott ajtót. 
-Szia. Te lennél Jessica Lawson?-kérdezte mosolygósan.
-Igen, én lennék az.-válaszoltam bátortalanul. Kedvesen beinvitált a házba, majd bemutatkozott.
-Maura Gallagher-nek hívnak. Szólíts nyugodtan Maura-nak.-mosolygott biztatóan. Bementünk a nappaliba, és a kanapén foglaltunk helyet. Beszélgetni kezdtünk. Nagyon barátságos, közvetlen volt velem Maura. Az izgulásom elszállt, úgy éreztem mintha egy régi ismerőssel beszélgetnék. Egyszer kicsi, apró lépteket hallottam a lépcső felől, és mikor odanéztem egy nagyon aranyos szőke kislányt láttam meg, aki szökdelve felénk közeledett, majd leült mellém. Nagyon aranyos kislány, egyből elkezdett nekem mesélni mindenféle dologról. A neve Mackenzie, rá kellene vigyázni. Nagyon szívesen tenném ezt, mert megfogott az imádni való stílusa. Szőke fürtjei hullámosan omlottak vállára, egy kis csattal volt elől eltűzve a frufruja. Egy rózsaszín kis ruhácskát viselt, hozzáillő harisnyával. A sok beszédtől már kezdett fáradni, de még mindig a kedvenc tündéres meséjéről mesélt, amit ma reggel nézett. Én csak mosolyogva, érdeklődve hallgattam minden egyes szavát. Mondandóját a telefonon zenéje zavarta meg. Ashley hív. 
-Igen?-szóltam bele, miután egy bocsánatkérés után elfogattam a hívást.
-Mikor jössz? Már 8 óra van.-Nagyon eltelt az idő, nem is gondoltam, hogy már ilyen késő van. Gyorsan lerendeztem Ashleyt egy "nemsokára indulok-kal" és kinyomtam a hívást.
-Elnézést de nekem mennem kell, mert még legalább 3 óra mire hazaérek.-fordultam Maura felé. Elkerekedett szemekkel nézett felém.
-Hol laksz? Én azt hittem, hogy itt Londonban.-mondta meglepődöttségének okát.
-Livepool-ban lakom. De ha felvennétek, akkor vagy beköltöznék Londonba vagy...-mondtam, de Mackenzie közbe vágott.
-Vagy ideköltözhetnél.-mondta egy imádni való mosoly kíséretében.
-Ez jó ötlet. De majd a továbbiakat megbeszéljük a férjemmel. Holnap hívhatlak?-mosolyodott el Maura.
-Persze.-viszonoztam mosolyát, majd felkeltem a kényelmes kanapéról és kifele indultam, ahová Mackenzie és Maura is követett. Hívtam egy taxit, ami gyorsan odaért és miután elköszöntem, beszálltam a kocsiba és az otthonom felé indultunk. 
Haza felé elég nagy volt a forgalom, ráadásul még dugóba is keveredtünk. Kemény 4 óra utazás után fáradtam estem be az ajtón, és egy gyors fürdés után egyből a jó meleg ágyikómba bújtam, és pár perc múlva már az álmok világa felé repültem..

 -Jessie! Halihó! Keljél már fel!-kiabált a drágalátos barátnőm már vagy századjára.
-Hagyjál már aludni! Tegnap éjfélkor értem haza. Nem tudnál még békén hagyni, hogy aludhassak?-kiabáltam vissza, talán kicsit durva hangnemben. Persze Ashley egyből megsértődött ezen, és kiviharzott a szobámból. Ezek után már nem tudtam vissza aludni, kénytelen voltam felkelni és a barátnőm után menni, aki a nappaliban duzzogott. Egy kis noszogatás után abbahagyta, és ezután mindent kibeszéltem ami tegnap történt velem. Kíváncsian hallgatta végig a beszédemet, és -valami csoda folytán- egyszer sem szólt bele. 
Délután 3 óra körül csöngött a telefonom, amit izgatottan fel is vettem. 
-Szia Jessica. Nagyon sajnálom de nem tudunk téged felvenni. Tényleg elnézést, de egy rokonunk elvállalta Mackenzie gondozását, ezért őt vettük fel.
-Rendben. Azért köszönöm.-válaszoltam szomorúan.
-Remélem nem haragszol. És ha lenne valami más munka akkor egyből neked fogunk szólni. Még egyszer bocsánatot kérünk. További szép napot.-Csalódottan dobtam a telefont az asztalra, ami nagyot csattant. Ashley kérdőn nézett felém.
-Nem vettek fel.-mondtam...

Ez lenne az 1. rész, remélem, hogy elnyerte tetszéseteket! Véleményeiteket várom kommentben. Pipákat és új feliratkozókat szívesen fogadok. Csatlakozzatok a Facebook csoportba--->KATT IDE
További szép napot kívánok mindenkinek! 

 Dorothy

Prológus

Hol is kezdjem?
A nevem Jessica Lawson. A gyerekkorom nem volt a legjobb, a szüleim soha nem foglalkoztak velem, csak púp voltam hátukon. Nem is ellenkeztek mikor bejelentettem, hogy gimnázium után elakarok költözni. Még szinte örültek is ennek a hírnek. Így még biztosabb lettem benne, hogy nekem már nincs miért a szülővárosomban maradnom. Mivel a barátnőmmel Ashley-vel mentem, még ő sem tartott vissza. Így miután sikeresen elvégeztük az érettségit, Liverpool felé vettük az irányt ahol már kibéreltünk egy kisebb lakást. Már pontosan 2 hónapja költöztünk ide. Egyáltalán nem bántam meg ezt a döntésünket, szeretek itt élni. Csak az az egy gondom van, hogy még mindig nincs munkám. Ashley-nek nagyobb szerencséje volt, már az első héten kapott munkát egy cukrászdába. Általában ha unatkozom-ami elég sokszor szokott előfordulni-akkor elmegyek meglátogatni, boldogítani őt. Egyébként a miden napjaim nem túl érdekesek, csak a munka keresés körül forognak. Remélem, hogy nemsokára lesz egy elviselhető munkám, mert már nagyon unom a folytonos semmittevést avagy a munkakeresést... 

Sziasztok! Remélem, hogy egy kicsit felkeltettem az érdeklődéseteket ezzel a rövidke prológussal. Szívesen fogadok kommenteket, felíratkozókat és pipákat is! 

Bevezető

Jessica Lawson egy átlagos 19 éves lány, aki a gimnázium elvégzése után munkát keres. Talál egyet ami eleinte szokványosnak tűnik, de miután feltűnik egy srác, már nem lesz az. Ez a srác teljesen megváltoztatja Jessica életét. Vajon ki ő és miben fogja megváltoztatni az életét? Ez még kérdéses. De ha tovább olvasod a blogom, akkor idővel minden kérdésre megkaphatod a választ.