-Halló?-szóltam bele álmos hanggal. Fogalmam se volt, hogy ki kereshet ilyen korán.
-Jessica Lawson?-kérdezte a vonal túlsó végéről egy női hang.
-Igen.-válaszoltam.
-A babysitter munkáról lenne szó. El tudna jönni hozzánk egy állásinterjúra?-Az álmosság kiment a szememből, helyette izgalom lépett fel a testemben.
-Persze. Mikor?
-Holnap 2-kor megfelelne?-kérdezte. Gyorsan átgondoltam, hogy van-e programom, aztán eszembe jutott, hogy nekem mostanában semmi dolgom sincs úgyhogy nem kérdéses, hogy ráérek-e.
-Igen. Hova menjek?-Ha jól emlékszem, akkor ez az a munka ami Londonban van. Nem a legjobb hely, mert én elég messze lakom Londontól, de egyértelmű, hogy ez nem lenne gond, megoldanám valahogyan.
A sejtésem beigazolódott, tényleg ez a fővárosi munka. A hívás végeztével felpattantam az ágyról és a telefonom pedig vissza dobtam az ágyra. A ruhásszekrényemhez siettem és kivettem belőle egy farmer-póló összeállítást. Majd felvettem a cipőm és Ashley munkahelye felé vettem az irányt. A barátnőm nem számított a látogatásomra.
-Hát téged mi szél hozott erre felé?-kérdezte miközben öleléssel üdvözölt.
-Képzeld, hogy holnap állásinterjúra megyek.-mondtam. Először örült a hírnek, de miután elmondtam a helyszínt, már kevésbé lelkendezett..
-Ne már! Ugye nem fogsz Londonba költözni? Ne hagyj itt!-hisztizett Ashley.
-Nem tudom megígérni, hogy nem fogok Londonba költözni... De tartani fogjuk a kapcsolatot.-biztosítottam. Egy kis ideig még nyugtatnom kellett Ashleyt, aztán haza indultam. Egy kis kitérőt tettem útközben, de így is viszonylag hamar haza értem, és miután lerúgtam magamról a cipőmet, levágtam magam a kanapéra, és a nap hátralevő részét TV-zéssel töltöttem.
Másnap magamtól felébredtem. Egy kicsit még fetrengtem az ágyban, közben mindenfélén agyaltam. Vajon fiúra vagy lányra kell majd vigyáznom? És vajon hány éves lesz? Nyugodt vagy hiperaktív természetű lesz? Ezek, és még hasonló kérdések kavarogtak a fejemben.
Egy kis idő elteltével abbahagytam az agyalást és a szekrényemhez csoszogtam a mackós mamuszomban. Kivettem egy állásinterjúhoz való ruhát, majd fel is vettem magamra. Ezután Ashley szobájába mentem, hogy felketsem őt.
-Ashley! Kelj fel!-ugráltam az ágyon.
-Hagyjál már! Minek keljek fel? Nem megyek ma dolgozni.-mondta álmos fejjel. Leugrottam az ágyról és kérdőre vontam.
-Miért nem mész te dolgozni?
-Mert azt mondta a főnököm, hogy ne menjek. Most már hagysz végre aludni?-kérte, szinte már könyörögve.
-Ne már. Attól még felkelhetsz.-Nem válaszolt a kijelentésemre, ezért végül engedelmeskedtem, és kislisszantam az ajtón.
Ezután készülődni kezdtem, mert ha oda akarok érni 2-re, akkor körülbelül 1 óra múlva indulnom kell.. Raktam egy laza sminket, hajamat kivasaltam, és már kész is voltam. Elköszöntem a drágalátos, álmos barátnőmtől, majd hívtam egy taxit. Pár perc múlva meg is érkezett a házunk elé, és elindultunk London felé. A mellettünk elsuhanó házakat és fákat követtem a szememmel, miközben a kedvenc zenéimet hallgattam.
A 3 órás út elég lassan telt, majdnem el is aludtam. A taxis egy takaros kis házhoz vitt, ahol kiszálltam. Nagy levegőt vettem és becsöngettem. Egy szőke, rövid hajú nő nyitott ajtót.
-Szia. Te lennél Jessica Lawson?-kérdezte mosolygósan.
-Igen, én lennék az.-válaszoltam bátortalanul. Kedvesen beinvitált a házba, majd bemutatkozott.
-Maura Gallagher-nek hívnak. Szólíts nyugodtan Maura-nak.-mosolygott biztatóan. Bementünk a nappaliba, és a kanapén foglaltunk helyet. Beszélgetni kezdtünk. Nagyon barátságos, közvetlen volt velem Maura. Az izgulásom elszállt, úgy éreztem mintha egy régi ismerőssel beszélgetnék. Egyszer kicsi, apró lépteket hallottam a lépcső felől, és mikor odanéztem egy nagyon aranyos szőke kislányt láttam meg, aki szökdelve felénk közeledett, majd leült mellém. Nagyon aranyos kislány, egyből elkezdett nekem mesélni mindenféle dologról. A neve Mackenzie, rá kellene vigyázni. Nagyon szívesen tenném ezt, mert megfogott az imádni való stílusa. Szőke fürtjei hullámosan omlottak vállára, egy kis csattal volt elől eltűzve a frufruja. Egy rózsaszín kis ruhácskát viselt, hozzáillő harisnyával. A sok beszédtől már kezdett fáradni, de még mindig a kedvenc tündéres meséjéről mesélt, amit ma reggel nézett. Én csak mosolyogva, érdeklődve hallgattam minden egyes szavát. Mondandóját a telefonon zenéje zavarta meg. Ashley hív.
-Igen?-szóltam bele, miután egy bocsánatkérés után elfogattam a hívást.
-Mikor jössz? Már 8 óra van.-Nagyon eltelt az idő, nem is gondoltam, hogy már ilyen késő van. Gyorsan lerendeztem Ashleyt egy "nemsokára indulok-kal" és kinyomtam a hívást.
-Elnézést de nekem mennem kell, mert még legalább 3 óra mire hazaérek.-fordultam Maura felé. Elkerekedett szemekkel nézett felém.
-Hol laksz? Én azt hittem, hogy itt Londonban.-mondta meglepődöttségének okát.
-Livepool-ban lakom. De ha felvennétek, akkor vagy beköltöznék Londonba vagy...-mondtam, de Mackenzie közbe vágott.
-Vagy ideköltözhetnél.-mondta egy imádni való mosoly kíséretében.
-Ez jó ötlet. De majd a továbbiakat megbeszéljük a férjemmel. Holnap hívhatlak?-mosolyodott el Maura.
-Persze.-viszonoztam mosolyát, majd felkeltem a kényelmes kanapéról és kifele indultam, ahová Mackenzie és Maura is követett. Hívtam egy taxit, ami gyorsan odaért és miután elköszöntem, beszálltam a kocsiba és az otthonom felé indultunk.
Haza felé elég nagy volt a forgalom, ráadásul még dugóba is keveredtünk. Kemény 4 óra utazás után fáradtam estem be az ajtón, és egy gyors fürdés után egyből a jó meleg ágyikómba bújtam, és pár perc múlva már az álmok világa felé repültem..
-Jessie! Halihó! Keljél már fel!-kiabált a drágalátos barátnőm már vagy századjára.
-Hagyjál már aludni! Tegnap éjfélkor értem haza. Nem tudnál még békén hagyni, hogy aludhassak?-kiabáltam vissza, talán kicsit durva hangnemben. Persze Ashley egyből megsértődött ezen, és kiviharzott a szobámból. Ezek után már nem tudtam vissza aludni, kénytelen voltam felkelni és a barátnőm után menni, aki a nappaliban duzzogott. Egy kis noszogatás után abbahagyta, és ezután mindent kibeszéltem ami tegnap történt velem. Kíváncsian hallgatta végig a beszédemet, és -valami csoda folytán- egyszer sem szólt bele.
Délután 3 óra körül csöngött a telefonom, amit izgatottan fel is vettem.
-Szia Jessica. Nagyon sajnálom de nem tudunk téged felvenni. Tényleg elnézést, de egy rokonunk elvállalta Mackenzie gondozását, ezért őt vettük fel.
-Rendben. Azért köszönöm.-válaszoltam szomorúan.
-Remélem nem haragszol. És ha lenne valami más munka akkor egyből neked fogunk szólni. Még egyszer bocsánatot kérünk. További szép napot.-Csalódottan dobtam a telefont az asztalra, ami nagyot csattant. Ashley kérdőn nézett felém.
-Nem vettek fel.-mondtam...
Ez lenne az 1. rész, remélem, hogy elnyerte tetszéseteket! Véleményeiteket várom kommentben. Pipákat és új feliratkozókat szívesen fogadok. Csatlakozzatok a Facebook csoportba--->KATT IDE
További szép napot kívánok mindenkinek!
-Persze. Mikor?
-Holnap 2-kor megfelelne?-kérdezte. Gyorsan átgondoltam, hogy van-e programom, aztán eszembe jutott, hogy nekem mostanában semmi dolgom sincs úgyhogy nem kérdéses, hogy ráérek-e.
-Igen. Hova menjek?-Ha jól emlékszem, akkor ez az a munka ami Londonban van. Nem a legjobb hely, mert én elég messze lakom Londontól, de egyértelmű, hogy ez nem lenne gond, megoldanám valahogyan.
A sejtésem beigazolódott, tényleg ez a fővárosi munka. A hívás végeztével felpattantam az ágyról és a telefonom pedig vissza dobtam az ágyra. A ruhásszekrényemhez siettem és kivettem belőle egy farmer-póló összeállítást. Majd felvettem a cipőm és Ashley munkahelye felé vettem az irányt. A barátnőm nem számított a látogatásomra.
-Hát téged mi szél hozott erre felé?-kérdezte miközben öleléssel üdvözölt.
-Képzeld, hogy holnap állásinterjúra megyek.-mondtam. Először örült a hírnek, de miután elmondtam a helyszínt, már kevésbé lelkendezett..
-Ne már! Ugye nem fogsz Londonba költözni? Ne hagyj itt!-hisztizett Ashley.
-Nem tudom megígérni, hogy nem fogok Londonba költözni... De tartani fogjuk a kapcsolatot.-biztosítottam. Egy kis ideig még nyugtatnom kellett Ashleyt, aztán haza indultam. Egy kis kitérőt tettem útközben, de így is viszonylag hamar haza értem, és miután lerúgtam magamról a cipőmet, levágtam magam a kanapéra, és a nap hátralevő részét TV-zéssel töltöttem.
Másnap magamtól felébredtem. Egy kicsit még fetrengtem az ágyban, közben mindenfélén agyaltam. Vajon fiúra vagy lányra kell majd vigyáznom? És vajon hány éves lesz? Nyugodt vagy hiperaktív természetű lesz? Ezek, és még hasonló kérdések kavarogtak a fejemben.
Egy kis idő elteltével abbahagytam az agyalást és a szekrényemhez csoszogtam a mackós mamuszomban. Kivettem egy állásinterjúhoz való ruhát, majd fel is vettem magamra. Ezután Ashley szobájába mentem, hogy felketsem őt.
-Ashley! Kelj fel!-ugráltam az ágyon.
-Hagyjál már! Minek keljek fel? Nem megyek ma dolgozni.-mondta álmos fejjel. Leugrottam az ágyról és kérdőre vontam.
-Miért nem mész te dolgozni?
-Mert azt mondta a főnököm, hogy ne menjek. Most már hagysz végre aludni?-kérte, szinte már könyörögve.
-Ne már. Attól még felkelhetsz.-Nem válaszolt a kijelentésemre, ezért végül engedelmeskedtem, és kislisszantam az ajtón.
Ezután készülődni kezdtem, mert ha oda akarok érni 2-re, akkor körülbelül 1 óra múlva indulnom kell.. Raktam egy laza sminket, hajamat kivasaltam, és már kész is voltam. Elköszöntem a drágalátos, álmos barátnőmtől, majd hívtam egy taxit. Pár perc múlva meg is érkezett a házunk elé, és elindultunk London felé. A mellettünk elsuhanó házakat és fákat követtem a szememmel, miközben a kedvenc zenéimet hallgattam.
A 3 órás út elég lassan telt, majdnem el is aludtam. A taxis egy takaros kis házhoz vitt, ahol kiszálltam. Nagy levegőt vettem és becsöngettem. Egy szőke, rövid hajú nő nyitott ajtót.
-Szia. Te lennél Jessica Lawson?-kérdezte mosolygósan.
-Igen, én lennék az.-válaszoltam bátortalanul. Kedvesen beinvitált a házba, majd bemutatkozott.
-Maura Gallagher-nek hívnak. Szólíts nyugodtan Maura-nak.-mosolygott biztatóan. Bementünk a nappaliba, és a kanapén foglaltunk helyet. Beszélgetni kezdtünk. Nagyon barátságos, közvetlen volt velem Maura. Az izgulásom elszállt, úgy éreztem mintha egy régi ismerőssel beszélgetnék. Egyszer kicsi, apró lépteket hallottam a lépcső felől, és mikor odanéztem egy nagyon aranyos szőke kislányt láttam meg, aki szökdelve felénk közeledett, majd leült mellém. Nagyon aranyos kislány, egyből elkezdett nekem mesélni mindenféle dologról. A neve Mackenzie, rá kellene vigyázni. Nagyon szívesen tenném ezt, mert megfogott az imádni való stílusa. Szőke fürtjei hullámosan omlottak vállára, egy kis csattal volt elől eltűzve a frufruja. Egy rózsaszín kis ruhácskát viselt, hozzáillő harisnyával. A sok beszédtől már kezdett fáradni, de még mindig a kedvenc tündéres meséjéről mesélt, amit ma reggel nézett. Én csak mosolyogva, érdeklődve hallgattam minden egyes szavát. Mondandóját a telefonon zenéje zavarta meg. Ashley hív.
-Igen?-szóltam bele, miután egy bocsánatkérés után elfogattam a hívást.
-Mikor jössz? Már 8 óra van.-Nagyon eltelt az idő, nem is gondoltam, hogy már ilyen késő van. Gyorsan lerendeztem Ashleyt egy "nemsokára indulok-kal" és kinyomtam a hívást.
-Elnézést de nekem mennem kell, mert még legalább 3 óra mire hazaérek.-fordultam Maura felé. Elkerekedett szemekkel nézett felém.
-Hol laksz? Én azt hittem, hogy itt Londonban.-mondta meglepődöttségének okát.
-Livepool-ban lakom. De ha felvennétek, akkor vagy beköltöznék Londonba vagy...-mondtam, de Mackenzie közbe vágott.
-Vagy ideköltözhetnél.-mondta egy imádni való mosoly kíséretében.
-Ez jó ötlet. De majd a továbbiakat megbeszéljük a férjemmel. Holnap hívhatlak?-mosolyodott el Maura.
-Persze.-viszonoztam mosolyát, majd felkeltem a kényelmes kanapéról és kifele indultam, ahová Mackenzie és Maura is követett. Hívtam egy taxit, ami gyorsan odaért és miután elköszöntem, beszálltam a kocsiba és az otthonom felé indultunk.
Haza felé elég nagy volt a forgalom, ráadásul még dugóba is keveredtünk. Kemény 4 óra utazás után fáradtam estem be az ajtón, és egy gyors fürdés után egyből a jó meleg ágyikómba bújtam, és pár perc múlva már az álmok világa felé repültem..
-Jessie! Halihó! Keljél már fel!-kiabált a drágalátos barátnőm már vagy századjára.
-Hagyjál már aludni! Tegnap éjfélkor értem haza. Nem tudnál még békén hagyni, hogy aludhassak?-kiabáltam vissza, talán kicsit durva hangnemben. Persze Ashley egyből megsértődött ezen, és kiviharzott a szobámból. Ezek után már nem tudtam vissza aludni, kénytelen voltam felkelni és a barátnőm után menni, aki a nappaliban duzzogott. Egy kis noszogatás után abbahagyta, és ezután mindent kibeszéltem ami tegnap történt velem. Kíváncsian hallgatta végig a beszédemet, és -valami csoda folytán- egyszer sem szólt bele.
Délután 3 óra körül csöngött a telefonom, amit izgatottan fel is vettem.
-Szia Jessica. Nagyon sajnálom de nem tudunk téged felvenni. Tényleg elnézést, de egy rokonunk elvállalta Mackenzie gondozását, ezért őt vettük fel.
-Rendben. Azért köszönöm.-válaszoltam szomorúan.
-Remélem nem haragszol. És ha lenne valami más munka akkor egyből neked fogunk szólni. Még egyszer bocsánatot kérünk. További szép napot.-Csalódottan dobtam a telefont az asztalra, ami nagyot csattant. Ashley kérdőn nézett felém.
-Nem vettek fel.-mondtam...
Ez lenne az 1. rész, remélem, hogy elnyerte tetszéseteket! Véleményeiteket várom kommentben. Pipákat és új feliratkozókat szívesen fogadok. Csatlakozzatok a Facebook csoportba--->KATT IDE
További szép napot kívánok mindenkinek!
Dorothy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése